MALAM / INDONÉZ / TEXTIL DESIGN

Az egy éves Darmasiswa Indonéz ösztöndíj alatt készült Malam textil design gyökerei, a kulturális különbségekből és a helyi szokásokból erednek. Hiszen egy év már elég arra, hogy bepillantást kapjunk az emberek hétköznapjaiba, részesei lehessünk örömüknek és félelmeiknek is. Indonézia különböző régióinak textil festési hagyományai a mai napig élők, és rendkívül különlegesek, így ez a fajta kifejezésmód adta magát az első pillanattól. Bár a Malam technikájában és kivitelezésében a hagyományos textil festési technikákon alapszik, formavilága tematikájából adódóan teljes mértékben elrugaszkodik az indonéz hagyományos mintavilágtól.

BATIK / TEXTILFESTÉS

A textilfestést és a mintázatok forró viasszal való kialakítását batik néven ismerhetjük. Az eljárás során a pamut vagy selyem kelmére a hagyományos mintázatot forró viasszal festik fel, majd a textilt természetes alapanyagokból készült festékbe és fixálóba mártják. Ezt követően a batikolt anyagokat forró, nátronlúgos vízben főzik ki, amely feloldja a textil felületéről a már megszáradt, megkeményedett viaszréteget, ami alatt a festék nem foghatta be az anyag felületét. A batik technikával kialakított mintázatoknak természetesen hagyományokon alapuló jelentése, alkalmanként pedig szerencse hozó szerepe van. Leginkább ismert a jávai batik, amely geometrikus mintakincsével a mai szemnek is üdén hat. Színvilágát tekintve a barna árnyalatok és földszínek dominálják, amelyek jelzik a természetes, hagyományos színezőanyagok alkalmazását. Az Általam használt élénk színek a délebbi szigetvilágokra jellemzőek, bár sajnos ezek a festések nem készülhettek természetes színezőanyagokkal, csupán csak szintetikus pigmentekkel.
Az Indonéz batik 2009-ben került fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára.

FÉLELEM / ÉJSZAKA / INDONÉZIA

Bár Indonézia szigetvilágának egyes részein belül is eltérő kulturális szokások uralkodnak, az emberek viszonya az éjszaka sötétjéhez rendkívül hasonló. A sötéttől való félelem, és a fény hiányában megjelenő ártó szellemek képe még azokon a területeken is megmaradt, ahol egyébként az Indonéz államvallás az uralkodó. Az amúgy gyakori éjszakai áramszünetek idején, a családok összegyűlnek pár mécses vagy gyertya köré, és vigyázzák egymást a sötét elől. Ez nem csupán egy Indonézia szerte jellegzetes közösségi program. Ilyenkor a félelem vagy kellemetlen közérzet az uralkodó, a közösség és a csekély fényforrás pedig a helyzetet hivatott oldani. Ez az érzés számomra már csak a gyermekkor egy letűnt, halovány emléke, mára már kimondottan élvezem az éjszaka „fényeit”. Indonéz szomszédaim azonban rendkívül hálásak voltak amikor az amúgy csak hangulatvilágítás gyanánt beszerzett gyertyáimat egy-egy ilyen alkalommal átadtam nekik. Mivel a kisebb szigeteken az éjszakák a hazai viszonylatokhoz képest kimondottan világosnak számítanak, valójában nem jelent gondot áramszünet idején is könnyen tájékozódni a félhomályban. Az árnyékok lágyak és megnyugtatók, Indonézia rizsföldjein pedig egy holdvilágos éjszakán mindennemű mesterséges fény nélkül is sétálhattunk. A helyieket ez az élmény azonban kimondott félelemmel tölti el, és igyekeznek elkerülni egy hasonló helyzetet.